Megérkeztünk és azóta azon gondolkodom, hová tűnt ilyen gyorsan az az egy hónap, hiszen tegnap indultunk el. Félelmetes. Minden nap akartam írni, de halogattam, úgyhogy majd innen fogom elmesélni ezt a szabit, ami amúgy tele volt meleggel, találkozásokkal, nevetéssel, bosszúsággal és... rohanással.
Biztos minden külföldön élő ismeri azt az érzést, amikor egy hazautazásabból áll, hogy a szülőktől rohanunk a barátnőkig, onnan a rokonsághoz, majd üzletekbe megvenni ezt-azt, amit itt nem lehet, utána megnézzük a várost rohanva, majd rohanva pihenünk egy picit... na pont ezért határoztuk el, hogy egy hónapra megyünk. Hogy ne kelljen rohanni, mindenkire legyen idő, lehetőleg többször is. Még soha nem voltam otthon egy hónapig folyamatosan, úgyhogy naivan azt hittem, így majd minden elintézhető lesz... el akartunk menni pl. Pécsre, Debrecenbe (sohasem voltam). De ebből és sok más tervből nem lett semmi, és valójában úgy telt el a hónap, hogy úgy érzem: mindenre csak rohanva jutott idő.
A 30. fotótémára (valami, ami boldoggá tesz) csupán egyetlen dolgot tudnék fényképezni, olyat most sajna nem fotózhatok, de amint lesz, lefényképezem. Ugye kitaláljátok, mi az?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése